Törések, zenélő csontok, csattanások, big hitek egész sorozata, vér, verejték, óriási fizikális küzdelem, hatalmas feszültség, folyamatos duma, a presztízs, és két elképesztő védelem. Ezek jellemzik általában a Baltimore Ravens és a Pittsburgh Steelers összecsapásait, és ez alól a mostani rangadó se volt kivétel. A védelmi foci szerelmesei biztos vagyok benne, hogy nem csalódtak az összecsapásban, sőt, valószínűleg az idei év eddigi legszebb és legizgalmasabb védelmi háborúját láthatták azok, akik fönnmaradtak hajnalban. (meg látják majd a puhányok, akik nem bírták a hajnali kiképzést, és majd később pótolják be. :P)

 A Hollók otthonában, az M&T Bank stadionban természetesen óriási hangulat volt, a lila-feketébe öltözött szurkolók amúgy is nagy hangzavart szoktak csapni, de a mostani természetesen még a szokásosnál is nagyobb volt, lévén hogy az ősi riválissal játszanak, és mert a meccsnek óriási tétje is volt a presztízs mellett. Mind a két csapat 8-3-as mérleggel állt a találkozó előtt, a tét pedig az AFC North első helye, és az esetleges kiemelt pozíció a rájátszásra nézve, ami egy plusz szabad hetet jelent. (bye week)

 Előzetesen természetesen minden szakértő és szurkoló nagyon kemény küzdelmet várt, de ami az első percekben történt, még az előzetes elvárásokat is túlszárnyalta. Rögtön a Steelers első támadásában megsérült a sárga feketék irányítója, Ben Roethlisberger, akinek a hollók legjobb DT-je, Haloti Ngata adott egy nevelő célzatú pofont. A rutinos játékmester le is kényszerült a pályáról, az igen csúnyán vérző (és álló) orra miatt. Később aztán a meccs folyamán remekül játszó Terrell Suggs is bekapott egy vérző sérülést a szájára.

 A vezetést a Ravens csapata szerezte meg, előbb egy igen nehéz helyzetből sikerült kijönniük a remekül játszó Anquan Boldin elkapásával, majd a 81-es mezben játszó WR a hatpontos átadást (14 yard) is megkaparintotta, egy meglehetősen improvizált játék során. Boldin 5 elkapást jegyzett a meccs végén, ezekből 118 yardot gyűjtött össze a TD-je mellé. Emellett ez a drive volt a leghosszabb, amit a Pittsburgh ebben az évben engedett, 10 játékból 92 yardot gyűjtöttek össze a madarak.

 Mindkét védelem óriásit teljesített, így nem meglepő hogy sokáig megmaradt ez az eredmény. Ahogy az várható volt, a Pittsburgh fantasztikus futás elleni védelme ezen a meccsen is remekelt, folyamatosan csak nagyon rövid játékokat engedtek a hollóknak, akik így főleg passzokat voltak kénytelen alkalmazni. A másik oldalon Big Ben ugyan visszatért az oldalvonalról, de az egész este folyamán kergetés alatt volt, főleg a már említett Ravens LB, Terrell Suggs által, aki fantasztikusan játszott, másfél sacket gyűjtött, és minden játékban ott volt a QB nyakán. A folyamatos nyomásnak, és valószínűleg Roethlisberger fájós lábának is köszönhető volt, hogy a Steelers igencsak döcögött támadásban, se futásokból, se passzjátékokból nem tudtak nagy játékokat összehozni, a Baltimore pedig egy mezőnygóllal növelte is előnyét, így az állás 10-0 lett a hazai csapatnak.

 Az első Pittsburgh pontokat szintén egy FG hozta (45 yardról), bár nagyon közel kerültek a lilák végzónájához, a gyenge játékhívásoknak, és a remeklő Ravens védelemnek (újra Suggs-zal az élen) hála, csak a hárompontos kísérlet maradt. A Steelers aztán még egy mezőnygólt berúgott, azonban még így is az ellenfél vezetett.  

 Talán úgy érezte a Ravens támadósor, és az edzői stáb hogy ez a meccs a zsebben van, mert a következő támadásokban rendre gyengén játszottak a srácok, és általában, az első három kísérletnél nem is nagyon jutottak tovább. A védelemnek hála azonban a Steelers se tudott közelebb kerülni, és végre valahára az O tagjai is magukra találtak, az óra pörgetése is elkezdődött, és úgy tűnt, a rangadót tényleg behúzhatják.

 Mindenki így gondolta, egyedül a fantasztikus safety, Troy Polamalu nem, aki egy elképesztő megmozdulással kiverte Joe Flacco kezéből a labdát, az elguruló disznóbőrt pedig a kiváló LB, LaMarr Woodley szedte föl, aki még yardokat is tudott hozni a visszafutásból. Ezt a remek mezőnypozíciót aztán a Steelers sikeresen kihasználta, előbb Roethlisberger egy remek menekülést mutatott be Suggs karmai közül, megúszva ezzel a súlyos yardvesztést, utána pedig sikeres TD passzt adott Isaac Redmannek, akit nem tudtak szerelni, és begyötörte magát az endzone-ba. Talán ez volt a Ravens D első igazán nagy hibája, pedig harmadik kísérlet volt, és viszonylag simán megállíthatták volna a pittsburghi támadót, ha sikerül bevinni a tackle-t.

 A Baltimore aztán még ugyan visszakapta a labdát, de Joe Flacco már nem tudott eléggé koncentrálni, és egy borzalmasan rövid passzt adott elkapójának, az újonc Ed Dickson TE-nek, akinek így esélye se volt összeszedni a szükséges yardokat negyedik kísérletre. Így a labda visszakerült a Pittsburgh gárdájához, akik már lepörgették a maradék időt. Teljesen megérdemelten nyert a vasalós gárda, a védelmek mindkét oldalon nagyon kemények és jók voltak, a támadósorok közül viszont a pittsburgh-i mindenképpen jobban akarta a győzelmet, és a második félidőben ez ki is jött.

 A Pittsburgh Steelers a győzelemnek hála, elég nagy valószínűséggel be fogja húzni a csoportot, míg a Ravens, bár a playoff hely továbbra is több mint elérhetőnek tűnik, azonban az első helyről már szinte biztosan lemondhat. A következő meccs a Houston Texans elleni hétfő esti rangadó, azt muszáj lesz behúzni a hollóknak. Meg kb. az összes többi meccset is, és le kell küzdeniük azt a szokásukat, hogy a támadósor rendszeresen elalszik a második félidőre. Ha sikerülne a D intenzivitásából, harciasságából, győzni akarásából akár egy kicsit is átültetni az O tagjaiba, már előrébb lennénk.

 Csalódott vagyok, hiszen nagyon fontos lett volna a győzelem, csalódtam a támadósorban és támadó koordinátorunkban, egy ilyen elkapókkal/futókkal fölálló egységnek tíznél sokkal több pontot kellene az eredményjelzőre írnia, még akkor is ha ilyen védelemmel néz farkasszemet. A D előtt viszont le a kalappal, fantasztikusat hajtottak a fiúk, megérdemlik a gratulációkat. Ha meccs előtt azt mondták volna nekem hogy egyetlen TD-t kapunk, örömmel aláírom.

Legjobbak:

Baltimore Ravens:

Támadósor: WR Anquan Boldin, 5 elkapás, 118 yard, 1 TD, akkor is a helyén volt a szíve és a keze, amikor nagyon fontos volt.

Védelem: OLB Terrell Suggs, 4T, 1,5 sack, és folyamatosan ott loholt Big Ben nyakán, aminek rengeteg QB hit és siettetés lett az eredménye. Egész meccsen óriási lendülettel és szívvel játszott, nagyon-nagyon felszívta magát.

Pittsburgh Steelers:

Támadósor: QB Ben Roethlisberger, 22/38, 253 yard, 1 TD 1 INT, óriásit küzdött, meggyötörték, megkergették, megtépázták, de egy pillanatra sem adta föl, az INT-et is akkor dobta (és oda) amikor igazából nem jelentett nagy gondot.

Védelem: SS Troy Polamalu, 4T, 1 sakc, 1 FF, gyakorlatilag ő nyerte meg a meccset a Steelersnek. Ezzel a játékával is megmutatta, hogy a legnagyobbak között van a helye.