A hétvége szerencsére két napból áll, egy szombatból és egy vasárnapból, és hála az égnek, mindkét nap szerepel foci a programban, így újabb alkalom nyílik virtuális tollam használatára. Bár vasárnap is szokás egyetemi meccseket rendezni, azonban ez a nap nálam mindig egyet jelentett az NFL meccs dömpinggel, ami elkezdődik hétórakor, és egészen hajnalig elhúzódik, én meg közben extra mennyiségű ételt és italt fogyasztok el (+ most még csokoládét is, ami még rosszabb). A nap meccse természetesen a Ravens – Steelers rangadó, erről már picit lentebb ejtettem pár szót. 19:00-ás meccsnek a Cleveland Browns – Miami Dolphins összecsapást választottam, mindkét csapat igen szimpatikus játékosokkal van tele, főleg futó poszton, mind Peyton Hillis-t, mind Ricky Williams-et és Ronnie Brown-t nagyon bírom. Joey Porter meg Zach Thomas volt még nagy kedvenc, amikor itt játszottak, azóta viszont #55 már (az elképesztő gyenge) Arizonában tengeti napjait, a „Rettenetes Kocka” pedig már a családjával tölti idejét visszavonulása végett.
A két csapat nagyon nem bírt egymással az első félidő során, a Miami első mezőnygól kísérletét egy szép drive után blokkolták, utána pedig sorozatosan jöttek a puntok a két gárdától. A játékhívások terén se állt túl jól a két együttes, mindketten inkább a futásokból próbálták hozni a yardokat, a passzkísérletek viszont rendszeresen célt tévesztettek, vagy éppen az ellenfél kezében landoltak. A delfinek irányítója Chad Henne két labdát is eladott az első félidőben, viszont szerencséjére a Cleveland egyiket se tudta igazán kihasználni, a barnák csapata 3-0-ára vezetett a második negyed legvégéig, amikor is a Miami egy egészen elképesztő, 60 (!) Yardos mezőnygóllal egyenlített. (a leghosszabb field goal a delfinek hosszú történelme során)
Ricky Williams, a Dolphins veterán futója
A második félidőt nagyon jól kezdte a Browns, remekül haladtak a pályán végre passzokkal is, a támadás azonban egy gyenge játékhívással, és az ebből következő sackkel végződött, a barnák irányítóját, Delhomme-t beleverték a földbe, és az ennek során vesztett yardok hiányoztak aztán a kihagyott FG-nél. A Miami továbbra is szenvedett támadásban, számomra érthetetlen módon inkább Brown játékát erőltették, pedig Williams jobbnak tűnt az első félidőben. Henne továbbra is igen pontatlan volt, bár az elkapói se segítették őt az elejtett labdáikkal. Jöhetett a punt, a Cleveland pedig ott folytatta a következő támadást, ahol az előzött abbahagyta, három passzal végigrohantak a pályán, a negyediket pedig Delhomme TD-re váltotta, Watson kapta el a lasztit. (3. elkapott touchdownja volt ez, Delhomme-nak pedig a második dobott ebben a szezonban)
A következő drive-ban a Miami végre kezdett magára találni, volt egy szép Ricky Williams elkapás is, és folyamatosan jöttek a pontos passzok az irányítótól. A Wild Cat formációt is elkezdték használni, többek között ezeknek a játékoknak a segítségével jutottak el először a meccs során a vörös zónába. (ez a 20 yardon belüli terület) Henne aztán kiosztotta az első TD passzát, és a sikeres extra pont után az állás újra egyenlő volt. 10-10. Utána két punttal végződő támadás következett mindkét csapatnál. A meccs döntő mozzanata Chad Henne harmadik interception-je volt, amit majdnem TD-re is sikerült visszahordani. A Browns ezután térdelt kettőt, majd Phil Dawson értékesítette a mezőnygólt, ezzel 13-10-re nyert a clevelandi csapat.
Jöhetett az Atlanta Falcons – Tampa Bay Buccaneers összecsapás, amit a Sport TV is közvetített, így végre nem kellett a számítógép előtt gubbasztanom, hanem szépen megágyazhattam az ágyikóban. Falcons sikert vártam, akik óriási SB esélyessé nőtték ki magukat a szakértők szemében, de reméltem, hogy a Tampa nyer, akik viszont egy sokkal szimpatikusabb csapat a számomra. Atlantánál egy veteránokkal is teletűzdelt támadósor egy fiatal, remek irányítóval az egység élén.(Matt Ryan) A Buccaneers csapatában nagyon fiatal ugyan ez a csapatrész. (Freeman, Blount, Williams) Két szívós, gyors védelem, így minden adott volt egy jó meccsre. Az egyetlen meccs előtti negatívum hogy a kalózok már megint az undorító narancssárga mezükben játszanak, ez akkor se mentség, ha eddig ez szerencsét hozott nekik. (bár most megemlékezés miatt volt rajtuk)
Az Atlanta első támadásából nagyjából a félpályáig jutott, amikor is harmadik kísérletre Ryan majdnem eladta a labdát, amit a remek Tampa cornerback, Talib próbált elhalászni, aki nagyon jó formában van az utóbbi meccseken, nemcsak kézzel, de a Ravens elleni meccs óta tudjuk, hogy lábbal is igen veszélyes. A kalózok a választámadásban csak csúszkáltak, és labdát se tudták megfogni, így törvényszerű volt a 3&out. A Falcons csapata aztán a következő driveban belehúzott, a veterán tight end, Tony Gonzalez pár remek elkapásával hamar pontszerzés közelébe kerültek, majd Michael Turner szinte érintés nélkül futott az endzone-ba, 7-0 a sólymoknak. A Tampa aztán a következő támadásban lemásolta szinte ellenfelét, egy szinte ugyan olyan futott TD-t szerezve a támadásuk végén. A hat pontot az ex-oregoni LeGarette Blount hozta össze. Ezután egy darabig mind a két csapat botladozott, egy ideig úgy tűnt lesz újabb WR vs CB bunyó is, végül azonban e helyett egy falcons TD lett, 3&10-re bravúrosan sikerült bejuttatni a labdát a végzónába. A Tampa helyzetét tovább rontotta, hogy Talib megsérült, így egy cserének kellett bejönni cornerback posztra. Már úgy tűnt a Falcons tovább növelheti előnyét, ám Ryan eladta a labdát, és másfél perccel a vége előtt, újra jöhettek a kalózok. A labdaszerzést sikerült is pontokra váltani, Mike Williams hetedik TD elkapását mutatta be, a Tampa kiegyenlített még a félidő előtt, 14-14.
LeGarette Blount, a Tampa Bay futója
A második félidőben aztán jött a Blount show, nemcsak a labdát cipelte a futások során, de a hátán csimpaszkodó védőket is, a Tampa pedig egy 33 yardos mezőnygóllal át is vette a vezetést. Ezután sokáig mindkét csapat csöndes volt, egymásnak puntolgatták a labdát, amikor is egy Falcons támadás során Ryan másodszor is eladta a labdát, megadva az esélyt a kalózoknak az ellógásra. Egy jó passzjáték után pedig már csak pár yard hiányzott a TD-hez. A hatpontos átadás aztán egy futótól született, egy remek trick play keretében, így 24-14-re módosult az állás. A kalózszurkolók azonban nem örülhettek sokáig, hiszen ahogy az angol mondaná „in the very next play” a kickoffot sikerült TD-re visszahordani, így szépített az Atlanta. A fehérben játszó sólymok aztán Mike Jenkins elkapásával az eredményt is megfordították, így már muszáj volt valamit összehozni támadásban a Tampa Bay-nek. Ez azonban nem sikerült egy újabb INT zárta le a meccset, 28-24 lett a végeredmény az Atlanta Falcons gárdájának.
Ezután kis szünetet követően jött a nagy DERBI, a várva várt meccs, a legfontosabb találkozó az estén, a Ravens - Steelers, ennek azonban egy külön bejegyzést szentelek majd...
